„Soha a tanító a gyermeket az idomtalan betűiért meg ne verje, sőtt meg se szidja, pirongassa. Mert akik azt cselekszik, magok alkalmatlanabbak tanítványaiknál, holott nem tudják, miért találtatott fel az írás. (…) Hadjuk az ékes írást annak, akinek abban kedve telik, de azért a gyenge gyermeket ne kénozzuk.”
Simon Antal, a Váczi Királyi Siketnéma-Intézet első igazgatójának 1808-ban papírra vetett szavai nyomdokán nyitotta meg kapuit 1971-ben az akkor még Hallássérültek Kisegítő Iskolája néven elkeresztelt intézmény. Ahogy a 2000-es évek folyamán a gyógypedagógia átalakult, úgy változott hozzá az iskola profilja is.
A beszédben akadályozottak és az olvasás/írás területén jelentős elmaradást mutató (diszlexia, diszgráfia) tanulók pedagógiai célú rehabilitációja alapvető feladatként jelent meg az alapítóokiratban. A későbbiekben már a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók sajátos igényeit kielégítő, nevelő-oktató feladatokat is felvállalta az intézmény. A növekvő igények miatt a 2000-es évek elejétől értelmi sérült autista vagy autisztikus tanulók is segítségre találhattak az iskola falai között. A nebulók létszáma folyamatosan nő, különösen a kollégium miatt csábító a szülőknek. 2010. szeptember 1-jétől súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztő iskolai oktatását, valamint a fejlesztő nevelés-oktatás feladatait is magára vállalta az intézmény.
A tanárok mindegyik iskolai csoportban fontosnak tartják a mozgásnevelést, hiszen a speciális igényű gyermekeknek nemcsak a tanulás okoz problémát. Tanulási zavaraik gyökerében sokszor részképességeik fejletlensége, eltérő csecsemőkori mozgásfejlődése áll.
Az Alapítványunk által adományozott eszközök nagy segítséget jelentenek a mindennapos testnevelés és rehabilitációs órákon, fejlesztéseken. Az eszközök segítségével a sérült gyermekek mozgással kapcsolatos tapasztalatokhoz juthatnak, félelemérzetük csökken, különböző érzékszerveiket fejleszthetik, felszabadulnak a játékok során. A mozgássérült gyerekek biztonságos környezetben próbálhatnak ki új mozgásformákat, megszerettetve velük a tornát és játékos feladatokon keresztül pozitív élményekhez juthatnak. Azokat a gyerekeket, akiknek „csak” részképesség-zavaraik vannak, az eszközöknek köszönhetően változatos módon, játékosan fejlődhetnek: mozgáskoordinációs képességeik, egyensúlyérzékelésük, térbeli tájékozódásuk, nagy és finom motoros képességeik, és mindeközben kognitív képességeik is javulhatnak.
„Gyermekünk születésével egyedi, kivételes kinccsel gazdagodott a világ. A legértékesebb, amit adhatunk nekik, hogy segítjük őket ráébreszteni arra a lehetőségre, amit egyedülállóságukkal adhatnak a világnak.” /Peter Kline/
